Remegés

Leggyakrabban pszichiátriai, belgyógyászati és neurológiai kórképekhez társul, ugyanakkor számos fiziológiás esetben is találkozhatunk remegéssel (stressz, fájdalom, éhség érzet).

Mi okozza?

Mivel a tremor számos kórkép tüneteként jelentkezhet, első lépésként meg kell határozni, milyen típusú remegésről van szó. A tremor eredetének kivizsgálásakor fontos támpontot képez a remegés frekvenciája, a kitérés mértéke, nyugalomban vagy pl. egy végtag mozgatásakor jelentkezik.

A legtöbbször előforduló remegés típusok:

• a fiziológiás,
• nyugalmi,
• esszenciális
• és intenciós tremor.

A fiziológiás tremor a karok kinyújtott helyzetében látható, kis kitéréssel járó remegés forma, melyet felerősíthet a stressz, az éhség érzet, fájdalom, valamint számos belgyógyászati betegség (pajzsmirigy túltengés, alacsony vércukor), egyes gyógyszerek, tudatmódosító szerek alkalmazása vagy éppen a túlzott koffein fogyasztás is.

A nyugalmi tremor a végtagok nyugalmi állapotában jelentkezik, majd csökken, ha mozgás indítás történik. A nyugalmi tremor a Parkinson-kór egyik típusos tünete.

Az esszenciális tremor leginkább a kezeket, nyakat és hangszálakat érintő remegés, mely a mozgás elindításakor jelentkezik, vagy erősödik fel. Általában benignus lefolyású, nem jár együtt más neurológiai tünetekkel vagy szellemi hanyatlással.

Az intenciós tremor a cselekvések kivitelezése közben, ahogy a mozgás a cél felé tart (pl. orrunk megérintése az ujjunkkal) fokozatosan erősödik. Ez a remegés típus gyakran jelentkezik kisagyi eltérések esetén.

Diagnózis

Ezek alapján látható, hogy maga a remegés számos élettani vagy kóros esetben előforduló tünet, mely kivizsgálást igényel. A megfelelő diagnózis felállításának sarokköve a remegés típusának meghatározása, majd szükség esetén labor vizsgálat, további ideggyógyászati szakorvosi vizsgálat, képalkotó vizsgálatok elvégzése (CT, MRI).

Útmutató

• A remegés hátteréen számos kórállapot állhat, így hosszan tartó fennállása esetén, mindenképp kivizsgálást igényel.
• A diagnózis során a remegés típusának meghatározása a legfontosabb, melyhez szükséges lehet a labor-, neurológiai vizsgálat és egyéb képalkotó vizsgálatok elvégzése.
• A kezelés a kiváltó ok függvényében történik.