Miért javasolhatják a korlátozott folyadékbevitelt?

A folyadékbevitel korlátozása azon az elgondoláson alapul, hogy ha a szervezet vizet és sót tart vissza, az fokozott terhelést ró a keringésre, és nagyobb munkára kényszeríti az amúgy is kevésbé terhelhető és csökkent teljesítőképességű beteg szívet. Ez az eljárás azonban nem tudományos tényeken alapul, inkább csak egy bevett szokás, amit ezidáig kevéssé kérdőjeleztek meg.  A folyadékbevitelt, általában napi 1,5-2 literre kell visszaszorítaniuk a betegeknek és emellett a korlátozás mellett gyakran vízhajtókat is felírnak nekik, ami még inkább szárítja a szervezetet.

Miért kell átgondolni a korlátozott folyadékbevitelt?

Az elmúlt évtizedben számos kutatás irányult arra, hogy kiderítse, mennyire szükséges vagy éppen jótékony ez a folyadékbevitel-korlátozás a betegeknek. Hiszen, ha a korlátozás miatt a szervezet nem jut elég folyadékhoz, vízhiány is kialakulhat, ami ugyanúgy ártalmas a szívnek. Mert, ha túl kevés a folyadék a szervezetben, a szívnek akkor is sokkal nagyobb erővel kell pumpálnia, hogy a vérkeringést biztosítsa. Ez ritmustalan vagy a normálisnál gyorsabb szívverést, esetleg szívdobogást okozhat. A dehidratáltság miatt a vér besűrűsödik, az érfalak beszűkülnek, és magas vérnyomás alakulhat ki, ami mint korábban említettük megterheli a szívet.

A folyadékbevitel-korlátozás a betegek számára rendkívül kellemetlen, a folyadékmennyiség követése rengeteg energiát emészt fel, nem egyszerű feladat feljegyezni, hogy pontosan milyen mennyiséget visznek be innivalóval és ételekkel szervezetükbe, és éber figyelmet is igényel.

Valóban szükséges-e a megszorítás?

Egyes kutatások azt bizonyítják, hogy a folyadékbevitel korlátozása az igény szerinti folyadékfogyasztással szemben általában véve nem vezetett jobb eredményekhez a szívelégtelenségből történő felépülés során, és a betegek vízvisszatartás miatt megnövekedett súlya sem csökkent érdemben. Persze vannak bizonyos esetek, amikor hasznos lehet a folyadék-korlátozás, például súlyos szívelégtelenség vagy kórosan alacsony vérnátriumszint mellett, de az enyhe vagy középsúlyos szívelégtelenségben szenvedőknél általában nem javasolt a folyadékkorlátozás.

Mit tegyünk?

A legfrissebb irányelvek a folyadékkorlátozással kapcsolatban az alábbiak:

• Semmiképpen sem szabad szabványosítani, tehát a betegek kezelését és automatikusan minden szívelégtelenséggel küzdő beteg számára napi 1,5-2 liter folyadékra korlátozni a bevitt mennyiséget. Annál is inkább nem, hiszen folyadékigényünk függ életkorunktól, nemünktől, testsúlyunktól és fizikai aktivitásunk mértékétől is.
• A kórosan alacsony vérnátriumszint és a hirtelen rosszabbodó szívelégtelenség esetén átmeneti folyadékbevitel-korlátozás jöhet szóba.
• Testsúlyhoz igazított mértékben kell meghatározni az elfogyasztható folyadék mennyiségét (általában 30ml/kg-ot).
• Mindenképpen fontos a betegek tájékoztatása és képzése, támogatása azzal kapcsolatban, hogyan sajátítsák el a folyadékbevitel helyes kontrollját. Rendszeres ismétlő vizsgálatok is szükségesek, melyekkel megállapítják, hogy szükséges-e még a folyadékbevitel-korlátozás vagy már elhagyható.