Az értranszplantáció kevéssé vizsgált terület, ám fontosságát és a kutatás jelentőségét mutatja, hogy érszűkülettel világszinten 200 millió ember küzd, akik harmadánál számítanak végállapot kialakulására. Magyarországon évente 4000-4500 amputáció történik –  ezek egy része a fenti eljárással kivédhető volna.

Mikor lehet szükség értranszplantációra?

Szervdonorból nyert ér beültetésére leggyakrabban alsó végtagi érszűkület végstádiuma esetén van szükség, amikor nem jut megfelelő mennyiségű vér az alsó végtagi szövetekhez. Ez egy idő után olyan súlyossá válhat, hogy vértelenségből adódó nyugalmi fájdalom, illetve alsó végtagi fekély/üszkösödés alakul ki. Mindkét állapot veszélyezteti a végtag életképességét; az amputáció veszélye ekkor rendkívül nagy. Ezt elkerülendő az elzáródott érszakaszt egy másik ér beültetésével hidalják át, ami a keringést biztosítja.

„Sokszor ez az egyetlen lehetőség a végtag megmentésére, s hogy az érelmeszesedés miatt elzáródott érszakasz körüli szövetekhez vért juttassunk” – mondja dr. Garbaisz Dávid, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikájának szakorvosa. Testtájéktól, a beültetés helyétől és az ér átmérőjétől függően választják ki a szükséges értípust, amely lehet véna vagy artéria.

Mire számíthatunk az eljárás után?

A beavatkozást követően a vizsgált betegcsoportnál a végtagmentési arány egy év után 74%, öt év után 62%, az ötéves túlélés arány pedig 53% volt.

Kiket érinthet az érszűkület?

Az érszűkület népbetegség, világszinten durván 200 millió embert érint. Az érszűkület végállapotában lévő betegek előfordulása 500-1000 új eset / 1 millió fő / év – a betegek egyharmadánál számítanak  végstádium kialakulására, bár pontos adatok nincsenek. Magyarországon évente 4000-4500 amputáció történik, melynek a döntő hányadára perifériás artériás érbetegség végstádiuma miatt kerül sor. A végstádiumban lévő érszűkületes betegek éves halálozása elérheti a 20%-ot is.

Mikor alkalmazható az eljárás?

Bár a fertőzésekkel szemben ellenállóbb, így a szövődmények kialakulási kockázata is csökken, az esetek kevesebb mint ötödénél van mód ér-homograft beültetésére. „Alapvetően minden beteg esetén a saját erek felhasználása az ideális, ám ez sok esetben nem megoldható” – mondja dr. Garbaisz Dávid.

Amennyiben saját ér és homograft beültetésre sincs lehetőség, műeret használnak, mely eltérő anyagból, és a fertőzésveszély csökkentésére különféle bevonattal (pld. Ezüstion, antibiotikum) készül. Ennek ellenére a műerek gyakran fertőzödnek el, s sokszor emiatt kerül sor homograft használatára.

A homograft alkalmazása külföldön sem elterjedt, mivel a logisztika és tárolás nagy figyelmet és sok munkát igényel. Itthon a donorok száma és az infrastruktúra korlátozzák a terjedést. „A hazai megkeresések 90%-át teljesítjük, az országon belül maximum 2-2,5 óra alatt el tudjuk juttatni a kívánt helyre a graftokat” – mondja dr. Garbaisz Dávid. A Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika kezelésében működő érbank jelenleg a főváros környéki kórházait fedi le, de tervben van a hatósugár (donorok) növelése és technológiai fejlesztések is.