Alapvető fontosságú a korai felismerés

A diagnosztizált tüdőrákos betegek életkilátásai nagyban függenek attól, hogy a betegség melyik stádiumában kerül diagnosztizálásra. A stádium meghatározása a tumor nagysága, a nyirokcsomókban lévő áttétek és az egyéb szervekben (pl. csontok, máj) kialakult áttétek alapján történik. Minél koraibb stádiumban fedezik fel a betegséget, annál nagyobb az esély a túlélésre. A legkorábbi, azaz az I. stádiumban felfedezett nem-kissejtes tüdőrák esetében a tízéves túlélési arány elérheti a 70%-ot is, míg a II. stádiumban diagnosztizált betegségnél ez az arány már csak kb. 40%.

Miért fontos, hogy akkor is járjunk tüdőszűrésre, ha nincsenek panaszaink?

Korai stádiumban a betegségnek gyakran nincsenek tünetei, vagy a jelentkező tünetek könnyen összekeverhetők banális betegségek tüneteivel. Éppen ezért különösen fontos, hogy a tüdőrák szempontjából magasabb kockázati csoportokba tartozók rendszeresen menjenek el szűrővizsgálatra, akkor is, ha nincs semmilyen panaszuk.

Kik tartoznak a kockázati csoportokba?

• A dohányosok, hiszen a megbetegedések 85%-a mögött a dohányzás áll.
• A légszennyezés a tüdőrákos esetek 5%-át okozzák.
• A munkahelyi ártalmak (8%) is jelentős kiváltó okok lehetnek.
• Életkor: főleg az 50. és 70. év között fordul elő a betegség.
• A passzív dohányzók.

A munkahelyi- és életkörülmények ismeretében pedig a háziorvosok meg tudják mondani, hogy valaki a tüdőrák tekintetében kockázati csoportba tartozik-e, és indokolt-e a számára a rendszeres szűrés.

Mire jó a stádium besorolás?

A tüdőrák felfedezési módjainak stádiumok szerinti eloszlása is azt mutatja, hogy panaszmentes állapotban számottevően nagyobb az esélye annak, hogy a betegség korai fázisban kerül diagnosztizálásra, amikor több terápiás lehetőség közül lehet választani, és a várható túlélési arány is nagyobb.

A diagnózis után

A diagnózis után kerül sor a terápia megtervezésére, a prognózis felállítására. A tüdőrák a jellegétől és a stádiumától függően műtéttel, sugárkezeléssel vagy gyógyszerrel kezelhető. Mivel az alapbetegség és annak kezelése is komoly hatással van a beteg fizikai állapotára, ezért a legtöbb esetben a tünetek és mellékhatások (pl. étvágytalanság, láz, fájdalmak) csökkentése is indokol gyógyszeres kezelést és életmódbeli változást (pl. speciális diéták, rendszeres mozgás). Fontos, hogy a kezelőorvos részletesen ismerje a beteg állapotának alakulását, beleértve a lelkiállapot változásait is, hiszen ő tudja megítélni, hogy mikor milyen módon kell módosítani a terápiát vagy az életmódbeli szokásokat.

Forrás: Action Heller Consulting