Légzés útján az arzénbejutás elhanyagolható mértékű – kivéve a magas expozíciójú szennyezett munkahelyeken dolgozóknál: vaskohászat, fémfeldolgozó ipar, üvegipar, kőolaj feldolgozás. Relatív veszélyforrást jelenthet a dohányzás is – ami szálanként 0,25 mikrogrammnyi arzénterhelést jelent.

A táplálékkal naponta a szervezetbe jutó arzén mennyisége étkezési szokásaink függvénye. Élelmiszereink arzéntartalma általában 20-140 µg/kg közötti, azonban bizonyos élelmiszerekben, különösen a tengeri halakban vagy egyéb tengeri eredetű élelmiszerben ennél lényegesen nagyobb. Tengeri növényekből készült készítmények is tartalmazhatják, így a hínárból készített tabletták, kivonatok esetében igazoltak 0,031-149 mg/kg száraztömegre vetített koncentrációt is. Tartalmazhat arzént a hús, a tej, a gabona és a rizs. Sertés és baromfi májban és vesében 1-10 mg/kg értéket is tapasztaltak. 

Veszélyesség szempontjából nagy jelentőséggel bír a szerves és szervetlen arzén aránya – mivel a szervetlen arzén toxikusabb. Szervetlen arzén legnagyobb arányban, az ivóvízben (100%), majd a hús- és a gabonaféleségekben (65-75%) van jelen, kisebb az aránya a zöldségekben és gyümölcsökben (15- 25%). Az arzénnal szennyezett ivóvizet fogyasztó szoptató nők teje alig tartalmaz arzént (nem jut át az anyatejbe), míg a gabona- (elsősorban a rizs) eredetű csecsemőtápszereket jelentős arzénbeviteli forrásként tartják számon (0,5-2,6 µg/kg testsúly kg/nap között).  

A nagymértékben geológiai eredetű arzén, - a talaj mélyebb víztartó rétegeiben fordul elő, és onnan kerül az ívóvízbe. Míg a felszíni vizekben csak 1-2 µg/liter koncentrációban fordul elő, addig a talajvizek arzéntartalma egyes területeken elérheti az 5-10 mg/liter –nyi mennyiséget is. Ismertek nagy, geológiai eredetű arzén tartalmú talajvizes területek: az USA egyes nyugati államaiban (Nevada), Nyugat- Bengáliában és Bangladeshben, Argentinában, Chilében, Mexikóban, Kínában. A Kárpát-medencében Magyarországon van a világ harmadik legnagyobb kiterjedésű természetes jellegű arzén előfordulása.

Az arzén egészségügyi hatásai

Az arzén erős méreg, emberen a becsült halálos dózisa 100-300 mg – egyéni érzékenységtől függően. Az arzén vegyületek eltérő toxicitással rendelkeznek: a szervetlen vegyületek toxikusabbak, mint a szerves vegyületeik. A szerves vegyületei a nagyon toxikustól (félhalálos dózis 5 mg/testsúly kg) a nem toxikusig (12000-15000 mg/testsúly kg) terjednek. Az elemi állapotú arzén az ember számára nem mérgező, mert a vízben és az emésztőnedvekben oldhatatlanok, ezért nem dúsul fel az emberi szövetekben. A vízoldékony szervetlen arzénvegyületek viszont a gyomor és a tüdő nyálkahártyájáról könnyen felszívódnak, és bár a lágy szervekbe jutott arzén gyorsan kiürül, - a szaruképletek és a csontok elraktározzák.

Az arzén károsító hatásai lehetnek akut és krónikus jellegűek – amelyeket az esetek túlnyomó többségében  a szervetlen arzénvegyületek okoznak. Akut hatások közé tartoznak a véletlen vagy szándékos arzénmérgezések - nagy dózisban erős gyomortáji fájdalom jelentkezik, hányással és hasmenéssel, ami nagyfokú folyadékvesztéssel jár, emellett szívritmus zavarok, szív és érrendszeri elváltozások, perifériás keringési zavarok figyelhetők meg.

Az arzén krónikus hatásai kisebb arzén-koncentrációk hosszan, évtizedeken át tartó bevitele esetén, csak sok év után alakulnak ki, és okoznak tüneteket. Ezek főként bőrtünetek: fokozott elszarusodás, hiperpigmentáció vagy éppen a bőr pigmentációjának csökkenése. 

A szervetlen arzén bizonyítottan rákkeltő, - a WHO Nemzetközi Rákkutató Ügynöksége az arzént humán karcinogénként tartja nyílván - bőr-, hólyag-, vese- és tüdődaganatot idéz elő. Ezen kívül többféle krónikus, nem-daganatos betegség kialakulásában is szerepet játszik: perifériás és a központi idegrendszeri rendellenességek, a máj- és vesebetegségek, a cukorbetegség, az Addison-kór, és egyes kromoszóma rendellenességek is összefüggésben állhatnak vele. Egyes arzén-vegyületek gátolják a pajzsmirigyhormon képződését, csökkentik az anyagcserét, és a sejtlégzést. Kiemelten veszélyezteti a kisgyermekek egészségét. Egy kutatás szerint a magzati élet során vagy a korai gyermekkorban elszenvedett arzén expozíció növeli a serdülő- és fiatal felnőttkorban előforduló daganatos és nem daganatos tüdőbetegségek kockázatát. 

Arzén a vízben 

Magyarországon az ivóvíz minőségére vonatkozó követelmények a 201/2001 (X.25.) Kormányrendeletben kerültek rögzítésre, ami az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 98/83/EK Európai Uniós Irányelv alapján készült.

Magyarországon 1981-ben ismerték fel, hogy több százezer ember fogyaszt az akkoriban érvényes, 50 µg/L egészségügyi határérték többszörösét is meghaladó arzén-tartalmú ívóvízet. Az érintett területek főként az ország délkeleti részén helyezkedtek el (Békés megyében 160-250 µg/L), de jelentős volt a szennyezés mértéke Hajdú-Bihar, Baranya és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén is. Az Európai Unió az 1998-ban elfogadott 98/83/EK Irányelvben (az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről) átvéve a WHO ajánlását, az arzén 10 µg/literes határértékét 2003. december 25-ei hatállyal minden tagállamra kötelező határértéknek szabta meg. 

Az ivóvizek arzén koncentrációjának csökkentése érdekében Magyarország az utóbbi évtitedekben nagy erőfeszítéseket tett. Az Európai Unió anyagi támogatásával megvalósuló Ivóvízminőség-javító Programhoz valamennyi jogosult település csatlakozott.