Dr. Dávid Beáta egyetemi tanár, az Egészségügyi Közszolgálati Kar oktatási és tudományos dékánhelyettese, a Mentálhigiéné Intézet igazgatója  Átrendeződés? Visszarendeződés? Bizalmas kapcsolathálózatok alakulása a pandémia idején – fókuszban az idősek című előadásában szociológiai szempontból mutatta be, mire jók a barátságok és a szoros érzelmi kapcsolatok, és mi jellemző  a társadalomra ezen dimenziók mentén.  Mint elmondta, az elmúlt 4-5 évben sok olyan dolog történt a magyar társadalomban, különösen az idősek körében, ami a téma aktualitását jelentősen növeli.

Mire jók a barátságok?

A személyes kapcsolatok az egyén szintjén védelmet és támaszt nyújtanak a magány, a szegénység, a betegség és a boldogtalanság ellen – fogalmazott, hozzátéve, hogy társadalmi szinten a szociális kohézió miatt is kiemelten fontosak ezek a viszonyok, hiszen minél összetartóbb a közösség, annál egészségesebb az egyén. Hangsúlyozta, hogy a 2000-es évek óta egyre több olyan tudományos kutatás zajlott, amelyek bebizonyították, hogy a személyes kapcsolatok a hosszú élet egyik legfontosabb előrejelzői, melyek a társadalmi-gazdasági státusztól, különféle egészségügyi kockázati tényezőktől, egészségmagatartástól, az egészségügyi szolgáltatások használatától és személyiségjellemzőktől függetlenül is csökkentik a mortalitást. Emellett az erős, stabil támogató kapcsolathálózattal rendelkezők kedvezőbb fizikai és pszichés egészséggel bírnak: nehéz helyzetekben a körülöttük lévő támogató kapcsolatok fokozhatják megküzdési képességeiket, csökkenthetik a feszültséget.

Hogyan függ össze az életminőség és a kapcsolathálózat?

Dr. Dávid Beáta ezután bemutatta a személyes kapcsolathálózat felépítését, az életminőség és a mentálhigiéné összefüggésében. Az egyén legfontosabb kapcsolatai, az ún. erős kötések: a családi, közeli baráti kapcsolatok felelősek a biztonságért (legfeljebb 5-10 fő), a gyenge kötések, vagyis a távolabbi barátok, ismerősök a szeretetkapcsolatokat jelentik, a közösségi kapcsolatok, civil vagy egyházi szervezeteken keresztül a közösséghez tartozást, az integráció lehetőségét nyújtják, a virtuális közösséghez való tartozás pedig a közösségi szerepvállalást teszi lehetővé – mondta el. Ezek a kapcsolatok a mérések alapján egymásra épülnek, egymást feltételezik, és ha megszűnnek, nehéz újraépíteni őket, különösen az erős kötéseket – tette hozzá.