A választási kampányban sok családi, vagy baráti kapcsolatot mérgezhet meg a véleménykülönbség, számtalan vita forrásává válhat az, ha másképp gondolkozunk közéleti kérdésekről. Különösen igaz el hazánkra, ahol a polarizáltság minden emberi kapcsolatba betüremkedik. Hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket?

Kerüljük el mások beskatulyázását

A végletesség nem segíti az emberi kapcsolatokat. Ha azt gondoljuk, hogy nálunk van az erkölcsileg helyes vélemény és bárki, aki ezzel ellentétesen gondolkodik, az nyilvánvalóan rosszabb ember nálunk, azzal esélyt sem adunk a kölcsönös közeledésnek. Mindenki színesebb és összetettebb személyiség annál, mint amit egy polarizált társadalomban a politikai preferenciája alapján feltételezhetünk.

Keressük a másikban azt, ami összekapcsol, ne azt, ami elválaszt

Kapcsolatainkban fontos az empátia, a nyitottság és a kommunikáció. Beszélgetések közben általában kiderül, hogy - bár lehet, más pártra adjuk le a szavazatunkat - sok alapvető kérdésben osztjuk egymás véleményét. Családban, szeretteink között emlékeztessük magunkat arra, mennyi minden köt össze bennünket, és ne hagyjuk, hogy a közélet polarizáltsága éket verjen a magánéletünkbe.

Ne fogalmazzunk szélsőségesen

Vita hevében egy árnyaltan fogalmazó és empatikusan gondolkodó ember is hajlamos minősítő, rosszabb esetben a másik méltóságát sértő, erkölcsösségét megkérdőjelező kijelentéseket tenni. Lehetőség szerint kerüljük ezt a fajta viselkedést, bár azt a szakemberek is elismerik, hogy ezt papíron könnyebb megtenni, mint a valóságban.

Húzzuk meg saját határainkat

Ha úgy érezzük, hogy személyünkben támadnak bennünket, rosszul érezzük magunkat egy szituációban, akkor nyugodtan adjunk ennek hangot. Fogalmazzuk meg, ha valami túlságosan mélyen érint bennünket és azt is, ha le akarjuk zárni a beszélgetést. Mások ilyen jellegű kérését is fontos tiszteletben tartani: nem tudhatjuk, hogy egy közéleti téma kiben milyen érzéseket mozgat meg.

Értsük meg egymást

Egy politikai feszültségekkel teli időszak felerősítheti a generációs különbségeket. Próbáljunk meg belegondolni abba, hogy más korosztályok milyen történelmi viharokat éltek át - ezek az élmények, sokszor traumák, generációkon átívelve is kifejthetik hatásukat. Ahogyan az időseknek, úgy a fiataloknak is meg kell adni a nekik járó tiszteletet: a tinédzserek, elsőválasztók gyakran teljesen mást gondolnak a világról, mint saját szüleik, nagyszüleik. A „kis felnőttek” nehéz életszakaszban vannak, keresik a helyüket, amúgy is komoly feszültséget okozhat számukra, hogy otthon esetleg mást hallanak mint például baráti körükben, illetve saját generációjuk tagjai között.

A fentiek mellett érdemes észben tartani: a humort, az önreflexió enyhíthet a feszültségeken, segítségükkel könnyebben eljuthatunk a családi ebédnél a húslevestől a rántott szeletig.

Forrás: Astoria Agency