Sokan nincsenek tisztában a saját érzéseikkel, ezért az intimitástól való félelem gyakoribb lehet, mint gondolnánk. Egy felmérésben a résztvevők 42 százaléka nyilatkozott arról, hogy a magány miatt depressziósnak érzi magát. Mit tehetünk, ha mi tisztában vagyunk azzal, hogy félünk az intimitástól?

Tudatosítsuk az érzéseinket!

Eleinte biztosan nehéz és kényelmetlen lesz, de fontos, hogy kifejezzük az érzéseinket, és beszéljünk a félelmeinkről. Azt mondjuk, amit ténylegesen érzünk és gondolunk, ne pedig azt, amit szerintünk mondanunk kellene.  Ha tisztázzuk a saját érzéseinket, az az önkifejezést is segíti.

Kommunikáljunk nyíltan a partnerünkkel!

Az intimitástól való félelem ahhoz vezethet, hogy az érintett inkább eltolja magától a partnerét. Hagyjunk időt magunknak, ha ránk tör a félelem, és próbáljunk meg szorongás nélkül tekinteni a helyzetünkre. Ha úgy érezzük, hogy a félelmeink vezetnék a döntésünket (pl. szakítás), akkor beszéljünk erről nyíltan a partnerünkkel.

Vissza a múltba!

Egyes kutatások szerint a szüleinkkel, gondozóinkkal szerzett tapasztalataink kihatnak a felnőttkori kapcsolatainkra is, ezért érdemes átgondolnunk, milyen tényezők miatt alakulhattak ki a félelmeink, elvárásaink.

Kérjünk segítséget!

Amennyiben úgy érezzük, hogy nem tudunk túljutni a félelmeinken, szorongásainkon, érdemes szakemberhez fordulnunk. A terápia biztonságos teret adhat a problémák feltárására, és segítséget nyújthat azok leküzdésében.

Írta: S.J, újságíró, Forrás: Signs of Fear of Intimacy (WebMD)